Termékek és használati módok

A méhészkedés évszázadok óta művelt tevékenység, mely szinte minden típusú agroerdészeti rendszerben folytatható. Mi több, kifejezetten hasznára válik ezeknek a többfunkciós rendszereknek. Az agroerdészeti rendszerek biztonságos környezetet teremtenek mind a méhek, mind az emberi tevékenység számára. Javasolt, hogy a méhek számára keressünk vagy alakítsunk ki olyan méhlegelőket, ahol márciustól augusztusig folyamatosan találhatók virágzó növények. Ideálisak a pollenben gazdag korai fafajok, például a fűzfa, a mogyoró és az éger. Ezután következhetnek az olyan lombhullató fák, mint a vadcseresznye és a kerti gyümölcsök, például alma, cseresznye, körte és más gyümölcsfák. A hárs állományok szintén érdekesek. A méhtenyésztés szempontjából egy másik kívánatos elem a mézharmat-termelés (levéltetvek terméke) lombhullató (juhar, hárs) és tűlevelű (luc, jegenyefenyő) fákon. Ez azonban nem rendszeresen gyűjthető forrás. Bár az invazív növények terjedése nem kívánatos az ökoszisztéma szempontjából, jelenlétük a méhek számára értékes méztermelő- és pollenforrás. Különösen az akácállományok kiváló minőségi mézelőhelyek. További forrást jelentenek az erdei cserjék, mint a málna és a szeder. A kaptárok számára az agroerdészeti rendszer kevésbé használt részei a megfelelők. A méhkasokat állványra kell helyezni, és a megfelelő jelzéseken kívül kerítéssel is körbe kell venni. Ez különösen lényeges olyan helyeken, ahol barna medve is előfordul – itt speciális kaptárkerítésre van szükség. A méhészkedés intenzív tevékenység, különösen március és szeptember között. A fennmaradó hónapokban a méhészet folyamatos ellenőrzése és a következő szezonra való felkészülés a feladat.

A méhészkedéshez sokféle méhészfelszerelés szükséges, melyek az alábbi fő kategóriákba sorolhatók:

1. méhészeti felszerelés,
2. a méhészeti termékek feldolgozásához szükséges eszközök és
3. a méhészműhely eszközei.

Napjainkban számos méhészeti forgalmazó termékei közül válogathatunk. Általánosságban, minél nagyobb a méhészet, annál komolyabb felszereléseket igényel. A méhészet költségigénye induláskor nagyon magas. A felszerelés megvásárlása után a méhészet fenntartása már alacsonyabb általános költségekkel jár.

A méhészeti szezont a terület klimatikus viszonyai határozzák meg. A mérsékelt égövben általában áprilistól augusztusig tart. A szeptember és október a méhek utolsó ellenőrzésére és gondozási tevékenységre használható. A téli hónapok az új szezonra való felkészülés időszaka. Szezon idején rendszeres időközönként (általában hetente) kell munkát végezni a méhészetben. A munka hossza azonban a méhészet nagyságától függ, és előfordulhat, hogy gyakrabban is szükség van rá. A szezonon kívül a méhészeti munka minimálisra csökken, és gyakorlatilag az alapvető ellenőrzésre korlátozódik.

A gazdasági hozamok az éghajlatváltozás hatására csökkenőben vannak. A méhészetből azonban még ma is kellő profitot lehet elérni. Egy 20 családos méhészet induló költsége legalább 8000 euró. A következő években elsősorban a kezelés és a téli etetés jelent már lényegesen kisebb költségeket. A gazdasági haszon a méz, viasz, pollen, méhpempő esetleg a méhméreg értékesítéséből származhat. A hozamok számítása – főleg az utóbbi években – nem egyszerű, de magából a mézértékesítésből például évi 5600 euró hozamra számíthatunk.

A méhészet egész Európában széles körben elterjedt. A méhészetek többsége azonban mezőgazdasági területekhez kötődik. Az erdészeti rendszerek kevésbé használatosak, így az agroerdészeti rendszerek megfelelő átmenetet képezhetnek. Jó példa erre a Kokava nad Rimavicou (Szlovákia) melletti Liešnicában található Bee kRaj méhészet. A környéken elsősorban állandó gyepterületek váltakoznak bükkelegyes lucosokkal. A méhészetet 2013-ban létesítették, jelenleg 30 családdal működik. A helyi adottságok között legalább 150 családra lenne szükség ahhoz, hogy ez lehessen a tulajdonosok fő bevételi forrása. A Bee kRaj méhészet egyszerre végez termelő és oktató tevékenységet. Egyaránt kínál ismeretterjesztő programokat kicsiknek és nagyoknak, szakembereknek és laikusoknak. A méz nagy része az erdei ökoszisztémából származik, a tavaszi mézek pedig a fűz- és gyümölcsfákról. A legfőbb mézelő növények a málna és a szeder, később pedig a hárs. Kiegészítő forrást jelentenek a réti növények és a mézharmat, de nem minden évben.

• Szlovákia első oktatási célú méhészete   |    https://kraj.sk/
• A Bee kRaj 2018-ban   |   https://youtu.be/cJWq0KiDjrg