Egyedi elemek

A fák nyakalása az egész világon széles körben elterjedt, hagyományos gyakorlat, melynek során a törzs csonkítása nélkül csökkentjük a fák (rendszerint lombhullató fák) magasságát a felső ágak eltávolításával. Az így kialakított fiatal fejesfák hozama megfelelő kezeléssel évszázadokig is fenntartható. Fejesfa kialakítható már meglévő faegyedből, természetes vagy mesterséges magonc csemetéből vagy dugványból (különösen fűz és nyár esetén). Az első nyakalás átlagosan 5–10 cm-es átmérőnél végzendő, a nagyobb törzsátmérőjű, idősebb fák alvórügyei már kevésbé aktívak, a fa pedig érzékenyebb a kiszáradásra és a napégésre. Fiatal fejesfák esetén ajánlatos a nyakalást gyakrabban végezni a törzs megerősítése érdekében. Azt, hogy a fa hogyan reagál a nyakalásra, elsősorban a fafaj határozza meg: fejesfa legkönnyebben platánból, kőrisből és mezei juharból alakítható ki. Az első évben az alvórügyek gyakran a teljes törzsön aktiválódnak. A tavaszi hajtásképzés után, még a befásodás előtt ezek kézzel könnyedén eltávolíthatók. A nyakalást tapasztalt személynek erre alkalmas eszközökkel kell végeznie. A kivitelezés módja függ az elérni kívánt alaktól és a fejesfa céljától. Ugyanakkor a metszés során az egyik legfontosabb alapelv, hogy elsősorban a végső szakasz fölé vágjunk, hogy ne károsítsuk a fiatal fa fejét.

A szükséges felszerelés egyszerű és olcsó: gallyazófűrész vagy japán kézifűrész, sújtókés (kacsozókés), metszőolló. A nyeles kéziszerszámok praktikusak magasabban történő, létra nélküli munkavégzéshez. Megfelelő hozzáértéssel a nyakalás fejszével is végezhető. Természetesen gépi eszközöket (metszőgép, láncfűrész) is használhatunk (megfelelő védőfelszerelés használatával és óvintézkedések betartásával). A vágásfelületet nem kezeljük sebkátránnyal, sem egyéb sebvédő anyaggal. A művelet egyre inkább gépesíthető csuklós karokra szerelt vágó ollók felhasználásával. A piacon sokféle ilyen típusú, erdészeti műveletekhez kifejlesztett eszköz kapható, de nem mindegyik alkalmas a fejesfák sűrű koronájához.

A hagyományosan sújtókéssel vagy fejszével nyakalt fejesfák ágait 7–9 évenként vágták tűzifa, rúdfa céljára vagy faszén készítéséhez. A takarmányozási célú fejesfákat a maximális lombozat elérése érdekében 3–5 évente metszették. Becslések szerint a fafajtól és felhasználási módtól függően a nyakalás ciklusa 1–15 év lehet. Az ágak letermelése általában télen (a fák nyugalmi időszakában) történik. Néhány esetben azonban – pl. takarmányozási célú fejesfák esetén – a nyakalást nyáron végzik. A régmúltban a legtöbb fafaj esetén hagyományosan a fogyó hold idején nyakalták a fákat.

A pénz- és időszükséglet nagyrészt attól függ, hogy kézi vagy gépi megoldást választunk. Kézi nyakalás esetén a beruházásigény alacsony, mivel a használt eszközök elég olcsók: egy minőségi kézifűrész vagy metszőolló ára kb. 100 €, egy láncfűrész kb. 700 €. A teljes beruházási költség általában 1500 € körüli. Ugyanakkor a kivitelezéshez szükséges időráfordítás nagy, faegyedenként legalább 2 óra. Gépi nyakalás esetén éppen ellenkezőleg: a gép beszerzési költsége 20 000 és 50 000 € között is lehet, de a munkavégzés sokkal gyorsabb. Egyes helyeken bizonyos cégek bérmunkában is végeznek ilyen tevékenységet. Egy tanulmány szerint egy kilencéves vágásciklusú százéves kőris fejesfa 1300–1700 kg biomasszát termel (szárazanyagban számolva, a törzs és az ágak összesen). A fás biomassza piaci árának alakulását figyelembe véve a fejesfa üzemmód jövedelmező lehet (2017-ben Franciaországban a fiatal gallyakból/ágakból készített talajjavítási és mulcskészítésre használt faapríték ára köbméterenként 50 € körül volt).

Jelenleg sok helyen jelenet komoly problémát a nyári nagy szárazság idején a jószágok takarmányellátása. A probléma mérséklésének egyik útja az olyan „takarmányfák” ültetése, mint a fehér eper, melynek lombozata nyáron, amikor a fű kiég, takarmányozási célra letermelhető. Az ilyen fák ültetésére és kezelésére többféle megoldás létezik; azonban sok gazda választja azt, hogy közvetlenül a földjeire ülteti és fejesfaként kezeli őket. Ezt a gyakorlatot űzi Christian Plagnes, a franciaországi Lozère hegyvidéki régiójában élő gazda is, aki 94 hektáros birtokán juh- és szarvasmarhatartást folytat: „Folyamatosan nyakalom a birtokomon álló fehér eperfákat, melyek még a száz évvel ezelőtti selyemhernyó-tenyésztés idejéből származnak, és újabbakat is ültetek a 2003 óta előforduló nyári takarmányhiány ellensúlyozására. Minden 2. évben letermelem őket a nyári takarmánymennyiség kiegészítésére. Ez a módszer egy működőképes útja lehet az éghajlatváltozásnak jobban ellenálló legeltetett rendszerek kialakításának.”

• A módszerről megjelent egy kézikönyv francia és angol nyelven a 2018 márciusában Franciaországban megrendezett 2. Fejesfa Szimpózium alkalmából: http://www.agroforesterie.fr/pollard-practitioners-small-guidebook.php
• Agforward innovációs tájékoztató a fejesfákról: https://www.agforward.eu/index.php/fr/1910.html?file=files/agforward/documents/leaflets/26_Farming_with_pollards.pdf
• Dominique Mansion francia nyelven írt könyve a fejesfákról: https://editions.ouest-france.fr/les-trognes-arbre-paysan-broch-eacute-9782737365652.html
• Fűz fejesfák nyakalás előtt és után |   https://youtu.be/AzrWVOPrhe8