Farm jelen z misek (szarvas a kondérból)

A Miskovice-környéki tájat már több mint 7000 éve művelik, ez az ország egyik legrégebb óta mezőgazdasági művelés alatt álló tája. Napjainkban a térségben az ipari jellegű mezőgazdasági földhasználat az uralkodó. Radim Kutna Hora környékéről származik, egy gazdálkodási hagyománnyal is rendelkező erdészcsaládból, melynek az összes mezőgazdasági épületét elkobozták és lebontották a múlt rendszer alatt. Az egyetlen megmaradt mezőgazdasági épület – és hozzá tartozó kis földterület – egy szolgaszállás vagy közösségi pásztorház volt Miskovice mellett. Ezt az épületet alakították át családi házzá. Miután lediplomázott Prágában, a Cseh Élettudományok Egyetemén (CZU), és megszülettek lányai, családjával elköltöztek Prágából, ahol Radim kutatásokat végez az Állattudományi Intézetben (IAS) és tanít a CZU-n. A családi legeltetéses gazdaságot szabadidejükben működtetik, ezért külterjes gazdálkodás és állatfajok mellett döntöttek, melyek nem igényelnek intenzív törődést és tenyésztői beavatkozást. Ők maguk gazdálkodási módjukat fenntartható „rablószüretnek” nevezik (mivel nagy munkaerőigény csak a betakarítás idején jelentkezik).

Radim már a gazdálkodása kezdetén is agroerdészeti módszereket alkalmazott, mivel természetes volt számára ez a rendszer, hiszen már gyerekkorában is ez vette körül (a család zöldséget és burgonyát termesztett a gyümölcsfák alatt). Ezért használják nagyobb kertként a ház mögötti cseresznyést, és telepítettek oda kérődzőket  – gímszarvast, guanakót és egy német rideg juhfajtát (Graue Gehörnte Heidschnucke) – a gyepterület rendben tartására, a lehullott levelek és gyümölcsök feletetésére. Ezeknek köszönhetően semmilyen kemikáliát vagy műtrágyát nem használnak a gazdaságban. Tevékenységüket fokozatosan kiterjesztették egy 1,5 hektáros szántóra is, melyet gyepterületté alakítottak, majd több különféle termesztési rendszert hoztak létre rajta, mindegyiken frissen ültetett fafajokkal. Ilyenek pl. egy homoktövissel kombinál földieper-ültetvény; egy természetes kozmetikumok előállítására használt levendulás és fűszerkert, melyet erdei fák vesznek körül; egy bodzával szegélyezett virágos rét; egy csonthéjas ültetvény bogyósokkal és egyéb gyümölcsökkel kiegészítve és egy rövid vágásfordulójú nyár/fűz energetikai ültetvény vadcseresznyével kombinálva. Az ültetvény egy része baromfi nevelésére szolgál majd, az utolsó terület pedig egy magastörzsű gyümölcsös, ahol alma, körte, eper, cseresznye, dió, mogyoró és erdei fák között juh és szikaszarvas legeltetése folyik. Az egyes földterületeket fák szegélyezik, az úttal szomszédos oldalt pedig gyertyánsövény és az eredeti növényzet cserjéi zárják le, melyek menedékül és táplálékforrásul szolgálnak a madaraknak. Az utolsó terület egy egyhektáros felhagyott gyümölcsös, ahol már 30 éve nem történt semmilyen beavatkozás. A szukcesszió különböző fázisaiban lévő fákat és cserjéket a család csak „dzsungel” néven emlegeti. Ennek megkezdték egy természetes élőhellyé történő átalakítását, tiszteletben tartva az „ehető erdő” vadonszerű megjelenését.

• Miután a gyümölcsösben elkezdtek növényevőket tartani, megnövekedett a madarak száma, a szarvasok dagonyázóhelyének közelében pedig egy földiméh kolónia jelent meg. Ezek igen aktívak a gyümölcsfák virágzásának idején, és segítik a beporzást.
• A fák kedvező mikroklímát teremtenek a jószágok számára, és változatosabbá teszik a táplálékellátásukat. Az állatok a fákhoz dörgölőzve tisztítják magukat, a szarvasok az agancsbarka tisztítására is használják. Az állatok ürülékükkel tápanyagot juttatnak a talajba, és elfogyasztják a lehullott gyümölcsöket és leveleket.

A család több különböző agroerdészeti rendszert működtet, melyeket szükség szerint kibővítenek és kombinálnak, hogy növeljék a termelés változatosságát és optimalizálják időbeli eloszlását (pl. a lehető leghosszabb gyümölcsszüret biztosítása korai és kései fajták alkalmazásával). A legeltetéses fás rendszer nem kíván semmi más ellátást, mint vizet és télen kiegészítő szénatakarmányt. A gyümölcsszedés lebonyolításában az egész család és a barátaik is részt vesznek. A család nem vett igénybe támogatást a rendszer létrehozásához és fenntartásához. Radimnak a fák ültetésében gyerekkorából van tapasztalata, amikor édesapjával fákat ültetett az erdőn, és zöldségeket és burgonyát termesztett nagyapjával a gyümölcsfák alatt. Radim állattani szakember, de széleskörű növénytermesztési ismereteket szerzett európai utazásai során a gazdákkal folytatott beszélgetésekből, illetve a Cseh Magán Mezőgazdák Egyesületében való aktív tagsága révén.

Az agroerdészeti rendszer kialakítására alkalmazott módszerek

Az első területet az állattartás és egy 35-éves cseresznyéskert (1 ha) integrálásával hozták létre további gyümölcs- és erdei fák ültetésével (tölgy, szelídgesztenye, hárs, stb.). A második területet (1,5 ha) szántóból alakították állandó füves területté, ahová fákat és bokrokat is ültettek, illetve sávokban haszonnövényeket, fűszernövényeket és egy rövid vágásfordulójú energetikai ültetvényt. Az utolsó terület (1 ha) egy felhagyott gyümölcsös másodlagos élőhelye, melynek metszése után a felnyíló részekre gyümölcs- és erdei fákat (tölgyek, sárgabarack, dió, juhar) és cserjéket ültetnek.

Veszélyek/problémák

• A legeltetett területre történő faültetés legnagyobb problémája a lelegeléstől és kéreghántástól való védelem, illetve az egyedi védőeszköz erőssége. A legjobb megoldást a 3 x 2 m-es, 4–5 mm-es huzalból készített 10 x 10 cm-es betonrácsból hajlított kerítés jelenti, melyet stabilan a talajhoz rögzítünk. Szarvas és láma tartása esetén a csúcshajtás védelme érdekében a védőhálót 2–2,6 méterig meg kell magasítani. A fiatal faegyedet a védőeszköz közepére kell rögzíteni, hogy a növekedés során a csúcsa védve legyen. A gyökerekben és a gyökfőben időnként a pockok is kárt tehetnek, különösen alma- és körtefák esetén.
• A fák ültetése utáni első évben – az adott év csapadékviszonyaitól függően – öntözésre került sor. A gyökérképződés szempontjából jobb eredményt értek el a fiatalabb, szabadgyökerű csemeték ültetésével. A cseresznyefák nagyon jó fejlődést mutatnak.
• Ültetéskor a csemeték gyökeréhez Radim mindig temet egy kis trágyát és egyéb szerves anyagot (valamint fahamut is) a fák tápanyagellátásának és a talaj nedvességviszonyainak javítására.

A család saját ellátására számos agroerdészeti rendszert kombinál egy külterjesen kezelt mezőgazdasági területen. A változatos agroerdészeti rendszerek nemcsak az önellátást biztosítják, de nagy jelentőségük van a környezet fejlesztésében, a biodiverzitás növelésében és a táj stabilitásának fenntartásában. Agroerdészeti területeik a falu fölötti lejtőn találhatók, így fontos szempont az erózió megelőzése és a talajvédelmi funkció biztosítása. A család ajándéknak tekinti, hogy ilyen környezetben élhet és nevelheti gyermekeit, s mindez lehetővé teszi a felelős földgazdálkodás szemléletének átadását a következő generációnak. Jövőbeni tervek A család tervei között szerepel a baromfitartás beindítása a fűz/nyár energiaültetvény területén, egy méhészet létesítése és a fűszer/gyógynövénytermesztés területének kiterjesztése természetes kozmetikumok előállítása céljából. Két természetes tavacska víztározóként és más élőlények élőhelyeként szolgálhat. Megkezdték egy 1 ha-os felhagyott, elvadult gyümölcsös természetszerű „ehető erdővé” alakítását értékes és ehető termésű erdei fák ültetésével.

Az ember élete túl rövid ahhoz, hogy a fák anyagi hasznát teljes egészében kiaknázhassa, de elég hosszú ahhoz, hogy minél több fát elültessen, mert a fák, amiket elültetünk, még évszázadokig növekedhetnek.

Radim fő ajánlása:

„Figyeld meg a környezeted az év során – a terepviszonyait, a fafajokat, amelyek egészségesen nőnek, gyűjts információkat a régi földhasználati módokról, inspirálódj a hazai és külföldi mezőgazdasági földhasználati példákból, és vegyítsd mindezt a saját igényeid szerint. Az agroerdészeti rendszerek létrehozásának így világos célja és iránya lesz, és hosszú távon is fenntarthatóvá válik. Ha a fák életben maradnak, nem hibáztál.  ;o)“